* * *

Mátitjáhut és fiait, a zsidó szabadságharc hõseit, Chásmóneusoknak nevezi a hagyomány.
Mibõl ered ez az elnevezés?
Kimchi, a zsoltárokra írott kommentárjában azt állítja, hogy ez a név a Chásmánim szóból ered, jelentése "tiszteletteljes nagyurak". Mások szerint ez nem más, mint egy összetett szó, ami a vallásüldözés idején használt szavakból és fogalmakból tevõdik össze. Mások azt hangoztatják, hogy Mátitjáhu fõpap nagyapját Chásmonájnak hívták.
A legésszerûbb magyarázat szerint a fõpap családja egy - a Jehudá törzsének területén található - Chásmon nevu városból származott. Ezt a helységnevet Jósuá könyve is említi (15:27.).

* * *

Chánukakor, a gyertyagyújtást követõen, különbözoõtársasjátékokat szoktak játszani, néha kártyáznak is. Ez még olyanoknál is elofordul, akik egyébként a játékot felesleges idotöltésnek tartják, mert elvonja õket a tanulástól.
J. L. Májmon rabbi szerint ez a szokás onnan eredhet, hogy a görög elnyomás idején Jeruzsálemben sokan élvezték a görög kultúra megjelenését. A Mákábeusok könyvében is megtalálható annak leírása, miszerint a görögök stadiont építettek, és a zsidó ifjúságot tanították-kényszerítették az olimpiai játékokra. A Chásmoneusok gyõzelme után a kényszerítõ törvényeket hatályon kívül helyezték, de emlékeztetõül szokássá vált az egykori görög társasjátékok imitálása.

* * *

A gesztinai rebbérõl, reb Jechiél Meir Lifschitzrol, mesélték, hogy ifjúkorában meg akart tanulni sakkozni. Azonban, amikor megtudta, hogy a játék szabályai szerint, ha valaki egyszer már lépett, az nem gondolhatja meg magát és nem léphet vissza - kijelentette, hogy ez nem neki való. Mindezt pedig azzal indokolta, hogy nem zsidónak való dolog, ha nem lehet megbánást tanúsítani és megtérni, azáltal is, hogy az ember visszacsinálja, amit helytelenül tett...

* * *

Reb Ávrahám Jósua Hesl, az aptai cádik - akit a "zsidók szerelmesének" is neveztek - egy ízben a Chánuka-gyertyák meggyújtása után kiment a szabadba, majd mikor visszatért nagyon szomorúnak tûnt. Egy idõ múlva ismét kiment, de amikor visszajött, ezúttal már nagyon örült és egész valóján a vidámság lett úrrá.
Hívei kíváncsiskodására elmondta, mi történt:
- Elsõ ízben, amikor kimentem és tekintetem Mezibus felé vetettem, azt láttam, hogy a zsidók már felélték az egész "párnószét" (megélhetést), amit Ros Hásánákor az égben elrendeltek nekik. Arra gondoltam, hogy most még csak Chánuka van, és máris a nyakára hágtak az egész évi megélhetésüknek. Mi lesz ezután? Ettõl nagyon elszomorodtam. Késõbb ismét kimentem, felnéztem megint az égre, arra gondolván, hátha az elsõ alkalommal nem láttam jól.
És valóban, nem tévedtem, de aztán rájöttem, hogy tavaly is ugyanez volt a helyzet, és a jó Isten mégis adott a zsidóknak egész évben enni. Ettõl aztán megnyugodtam, mert biztosan az idén is ugyanígy lesz.

* * *

Az alábbi történetet a szentéletû kozsnitzi Mágid, reb Jiszráél, mondta el egy alkalommal híveinek:
- 7-8 éves koromban az astrovcai reb Jechezkél jesivájában tanultam. Gyakran fordult elõ, hogy még éjszaka sem hagytam abba a tanulást, egyedül ültem a teremben s csak tanultam, tanultam.
Chánukakor apám nem engedett a tanházba menni, attól félvén, hogy a többi hasonló korú fiatallal esetleg kártyázni fogok. Otthon nem tudtam tanulni, mivel oly szegények voltunk, hogy nem tellett még gyertyára sem, így megígértem apámnak, hogy elmegyek a jesivába, meggyújtok egy kis gyertyát, s ha az leég, hazamegyek.
Az égieknek azonban úgy látszik, nagyon tetszett az én tanulni-vágyásom, és a kis gyertyával, a chánukaihoz hasonlóan, csoda történt. Nevezetesen az, hogy két-három óra helyett egész éjjel égett. Apám persze biztos volt benne, hogy én a fiúkkal játszom ilyen sokáig.
Reggelfelé, amikor hazamentem, apám nagyon mérges volt, és se szó, se beszéd jól elvert.
Ennek ellenére nem szóltam egy szót sem, mert inkább eltûrtem a verést, mintahogy a Tórát, mint kifogást említsem meg, pedig apám biztosan elhitte volna, hogy igazat mondok, hisz sosem hazudtam neki.

* * *

A dinovi Reb Cvi Elimelech, akit fõmûve után "Bné Jiszáchár"-nak (Jiszáchár fiainak) neveznek, egyszer elutazott mesteréhez, a lublini "Látnok"-hoz, Jáákov Jicchák Horovitzhoz. Útközben azon töprengett, vajh melyik törzsbõl is származik Jákob fiai közül. Amint a különféle lehetõségeket latolgatta, hirtelen eszébe ötlött, hogy Chánuka tájékán mindig valami fennkölt érzés keríti hatalmába, egy kellemes, édes-bús hangulat, ami egyúttal fokozza a szentség érzését is. Nem lehet - morfondírozott - hogy ez azért van, mert a Chásmóneusoktól származom, hiszen nem vagyok kohanita. Akkor meg honnan ez az érzés?
Megnyugodva gondolt arra, hogy most úgyis találkozik a Mesterrel, õ biztosan megtalálja erre a helyes választ.
Megérkezvén a Látnok házába, még mielõtt egy szót is szólhatott volna, a Látnok a következõ szavakkal fogadta õt:
- Tudd meg, te Jiszáchár törzsébõl származol (akik írástudók és bírák voltak). Annak pedig, hogy Chánukakor szent érzés tölt el, az az oka, hogy te annak idején - vagyis a lelked - bíró voltál a chásmóneusok törvényszékén.
Ez volt az oka annak is, hogy a dinovi cádik könyvének a Bné Jiszáchár nevet adta.

* * *

A ziditsovi Jichák-Ájzik házában igen szegényesek voltak mind a bútorok, mind az edények, a használati tárgyak. Ami ezüst található volt a házban, azok kizárólag szent célokat szolgáltak. Az összes ezüsttárgy nem állt másból, mint egy Chánuka-gyertyatartóból, néhány szombat-gyertyatartóból, egy szombat kimenetelekor - illatos fûszer céljára - használatos ezüst szelencébõl, valamint egy ezüst zsebórából, melyen a számokat héber betuk helyettesítették.
Történt, hogy egyik gazdag híve sorsoláson egy ezüst asztalkát nyert, amit elvitt ajándékba a cádiknak. Az nem akarta elfogadni, de fia rábeszélte, és azzal gyõzte õt meg, hogy micve céljára fel lehet használni; Chánukakor erre az asztalra helyezhetik a Menórát, miáltal teljesíthetik a micvák "megszépítés"-ének kötelességét.
Ezzel az indokkal végül elfogadta az ajándékot, de az asztal egész évben a fia lakásán volt, õ kizárólag Chánukakor használta azt.

* * *

Reb Jichák Ájzik, a ziditsovi cádik fiának apósa, a sztrettini reb Ábrahám - szintén ismert cádik - hosszú idõt töltött el a Chánuka-gyertyák gyújtásával, az ezt követõ énekléssel. A võ ezt nem egészen értette, mert apjánál azt látta, hogy az mindössze egy negyed órát tölt el az egész szertartással. Ezért megkérdezte apját, hogy is van ez?
- Valójában kész csoda - magyarázta apja - hogy amikor meggyújtom a Chánuka-gyertyákat nem égek el velük együtt. Te pedig azt akarod, hogy órákig tegyem ki magam életveszélynek?...

* * *

Chánukakor szokás a gyerekeknek pénzt adni, hogy ezzel is ösztökéljék õket a Tóra-tanulásra.
Egyszer a radzini rebbének Chánukakor kellett a fogát kihúzatnia, de az orvos nem akart tõle pénzt elfogadni. Azt mondta, vegye úgy a rebbe, hogy ez az õ Chánuka-geldje, amit úgyis illett volna adnia.
A rebbe beleegyezett, de hozzátette:
- Aztán nehogy elmeséld ezt a híveknek, mert attól tartok, hogy jó néhányan akadnának, akik inkább kihúznák a rabbinak egy fogát, minthogy Chánuka-geldet adjanak. . .

Mit mond a Háláchá?
Ez az egyetlen nem bibliai eredetû ünnep.
1. Az ünnep nyolc napig tart. Ezalatt minden nap gyertyát gyújtunk, méghozzá minden nap eggyel többet. Általában színes faggyú- vagy viaszgyertyákat használnak, de pl., a chászidok az olíva-olajat részesítik elõnyben, ezzel is emlékezve a Szentély kis olajkorsójára. A gyertyagyújtást különleges módon végezzük, a gyertyákat nem közvetlenül, hanem a kisegítõ, az ún. "sámesz"-szel gyújtjuk meg. A gyertyákat mindig az est beálltakor kell meggyújtani.
2. Szokás a gyertyákat az ablakba kitenni - az utóbbi években gyakorivá vált a közterületeken való, nagyméretû Chánuka-kandelláberek felállítása - hogy az egykor megtörtént csodát közhírré tegyék.
3. Chánukakor olajban sült pogácsát szoktak enni, ezáltal is emlékezve az olaj által létrejött csodára.
4. Minden nap elmondjuk a hálaadó Hálél zsoltárciklust a 18 áldásban (Smoné eszré) és az étkezés utáni imában betoldjuk a Csodákra (Ál hániszim) imát, amelyben dióhéjban, a chánukai történés van leírva.
5. A Chánuka alatt nincs kötelezõ munkaszünet. Rendszerint az alatt a kb. fél óra folyamán, amíg égnek a gyertyák, nõk nem szoktak munkát végezni.
6. Pénteki napon a Chánuka-gyertyákat a pénteki gyertyák elõtt kell meggyújtani és ügyelni kell arra, hogy a szombat beállta után legalább még egy fél órát égjenek. Szombaton pedig a szombat kimenetele, a Hávdálá ima elmondása után, gyújtjuk meg.
A Háláchá szerint, akinek nincs pénze Chánuka-gyertyára, az akár menjen el kéregetni, mert sok más micvét - jobb híján - gondolatban is meg lehet tartani, de a Chánuka csodáját csak valóságos égõ lánggal.