A Pihenés Napja

"Emlékezz meg a Szombat napjáról, hogy megszenteld azt. Hat napon át dolgozz és végezd minden munkádat, a hetedik nap azonban Szombat az Örökkévalónak, ne végezz aznap semmilyen munkát... mert hat napon át alkotta az Örökkévaló az eget és a földet... és a hetedik nap megpihent..." (2Mózes 20:8-11). E mondatokat a Tízparancsolatban olvashatjuk, melynek alapján a vallásos zsidók hétrõl-hétre megkülönböztetett figyelemmel és szeretettel fordulnak a szombati nap felé.

A Sábát amellett, hogy pihenõnap, egyben alkalmat ad arra is, hogy a hét fáradsággal teli elfoglaltságai után egy kis szellemi feltöltõdéssel szolgáljon. A szombat, csakúgy mint minden nap a zsidóságban a megelõzõ nap estéjétõl aznap estig tart. E nap lényege a pihenés, az Örökkévalóra való emlékezés és az õ törvényeinek a tanulmányozása. A szombat minden szigorú elõírása ezt a három célt szolgálja. Péntek este a nõknek a gyertyák meggyújtásával, a férfiaknak a zsinagógai istentisztelettel veszi kezdetét a Sábát, melyet az ünnep megszentelése a kidus követ. A nap kötelezõen elõírt három étkezésének mindegyikén központi elem a közös ünneplés és éneklés, valamint az asztalnál elhangzó dvár torá, azaz a vallási tanítás. A szombat reggeli istentisztelet központi motívuma a tóraolvasás, melyet tekercsbõl olvasnak fel héberül. A pihenõ nap egyik lényeges üzenete, hogy felismerjük, az Örökkévaló mindennek teremtõje és fenntartója, hiszen mi e napon semmit sem alkotunk.

A zsidó bölcsek 39 fõmunkában - meláchá - összegezték a tiltott tevékenységeket, ilyenek például: mezõgazdasági munkák, fõzés, mosás, építés, írás és cipelés. E szigorú elõírások megtartása csak az egyik oldalról tûnik nehéznek, valójában ez biztosítja az igazi pihenést számunkra és a nap emelkedett hangulatát. Bár az alkotás tiltva van, a házasélet éppen hogy kívánatos a szombat éjjelén, ugyanis a Sábát másik aspektusa az oneg, azaz az élvezet. Törekednünk kell, hogy minél boldogabban élhessük át e napot, melyet különleges ajándékként kaptunk Istentõl, és ebbe a házasélet örömei is beletartoznak. A nap végét a hávdálá- elválasztó szertartás - jelzi, melyel elválasztjuk a szombatot a többi naptól és mintegy kilépünk a szakrális térbõl, a hétköznapok világába, hogy újból elkezdjük az egy hétig tartó alkotó munkánkat.